2012. szeptember 19., szerda

A gyerekek milyen leleményesek





Unoka hugicám minap előadott történetét szeretném megosztani veletek. Én igen jót mosolyogtam rajta. A gyerekek nagyon leleményesek, ha a játékról van szó.


Egy nap, amikor Anyunak valami dolga volt és nem volt otthon, Apu egyedül vigyázott rám. 
Kb 2 és fél éves lehettem és éppen egy kisebb balesetből lábadoztam. Egy ismerőstől kaptam egy kis teás késztetet afféle gyógyulj meg” ajándékként és ez lett az egyik kedvenc játékom. Apu a nappaliban ült az esti hírekben elmerülve, amikor behoztam neki egy kis csészike „teát” ami persze csak víz volt. Jó néhány kis csészike tea és rengeteg dicséret után Aputól, hogy micsoda finom teát készítek, megjött Anyu. 
Apu leültette a nappaliban és megváratta vele, amíg viszek neki egy kicsi csésze teát, mert ez volt a világon a legaranyosabb dolog! Anyu várt szépen, türelmesen, és tényleg megjelentem, kezemben a ici-pici csészike „teával” Apunak, amit ő szépen le is hajtott.
Mire Anyu megkérdezte (ahogy csak az anyukák tudják megkérdezni….) FELMERÜLT BENNED, HOGY AZ EGYETLEN HELY, AHOL ELÉRI A VIZET, AZ A WC?  
             

1 megjegyzés:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails