Kertmustra

Az éjszaka eset párcsepp eső, miközben a tavaszi szél vadul döngette a falakat. Az útnak a porát sem mosta el, pedig erőlködött. Szeretett volna mindent eláztatni, de valahogy nem sikerült neki. Annyira szomjazik a föld, annyira kellene neki az éltető víz, de hiába kémleljük, az esőfelhők még váratnak magukra.
Ugyanakkor a természet újraéled, bontja szirmait fa és virág. A barack megint kecsegtet milliónyi virágával, de a szél a közelébe sem engedi a méheket, hogy a munkájukat elvégezhessék.
Gyönyörködünk a tavasz szépségében, lessük minden pillanatát, mely új erővel tölt fel bennünket.

Ég veled hideg tél, depresszió, éljen a tavasz.

A barackfa virágba borul

Az ibolya emelgeti fejét

Imádom a rebarbarát

Aranyvessző, mennyire jó érzés látni