Mivel nem igazán van tapasztalatom a házi szilva lekvár terén, így hozzáláttam keresni a megfelelő eltevési módot. Eddig ugye, mint jó háziasszony, a dzsem mellett döntöttem, mivel összetöröm, becukrozom, zselé fix, öt perc és kész.
De ám a szilvalekvár nem ilyen.
Anyukámék mindig egy egész napot rászántak a főzésre, és akkor lett igazán finom, kemény lekvár, ami nem folyik ki a papucsból, jó sütés álló, és kiváló izű.
Mivel a munka időm reggel fél 8-tól délután 4-ig tart, olyat kellett találni ami akkor is működik, ha az embernek más dolga is van közben. Találtam is egy igazán jól hangzót amit nem kell kevergetni, sőt azzal kezdi az ember lánya, hogy a fakanalat jó messzire elteszi, nehogy kísértésbe essen, és megkavarja a lekvárját. Állítólag
Az őrsöt már 11-kor ott tudtam hagyni, ugyanis az adminisztrátor csak akkor hiányzik a rendőrségről, ha nincs ott, és erről túl sokan tudnak, ha viszont csak az, akire tartozik, észre sem veszik hogy nincs ott. Ez ugye világos.
Nos negyedkor már otthon is voltan és teljes erővel hozzákezdtem a szilva magozásához. A kimagozott szilvát vastag aljú, fazékban, becukrozva, lefedve feltettem főni.
A fazék alá kunyeráltam egy vastag vaslemezt, mivel a lángelosztót nem találtam elég jónak, és most itt vagyok, kész a vacsi, már az uncsit is hazavittem, már hímeztem is, sőt a blogomat is írtam, azon kívül meglátogattam az ismerős blogolókat, és már nem is tudom mihez kezdjek ennyi szabadidővel, talán fogok egy könyvet is, vagy esetleg még tv-t is nézek, közben lehet kézimunkázni, és erőt veszek magamon, hogy még az elkövetkezendő pár óra leforgása alatt sem fogok belekavarni a szilvalekváromba.
Aki mindenben támogat engem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése