“Csak ha leereszkedünk a szakadék legmélyére,
akkor találjuk meg az élet kincseit.
Ahol összerogysz,
ott lapul a kincs.
Amit keresel, az éppen abban a barlangban rejlik,
ahová félsz belépni.”
(Joseph Campbell)
Mindenki blogot ír, én se maradjak le.
Úgy gondolom, ahhoz a korosztályhoz tartozom, amely kivételes szerencsében részesült.Még be sem mutatkoztam. Rácz Istvánné Zsóka vagyok, egy alföldi kisváros lakója. Bizonyára sokan azt sem tudják hol van Túrkeve. Ez a világ közepe. Legalább is annak aki itt él, vagyis próbál megélni annyi sok megpróbáltatás közepette. Gyakorlatilag a semmiből alkotnak itt nagyot az emberek. Szeretik a városukat és ennél mi lehet nagyobb mozgatórugó. Igyekeznek megtenni mindent, hogy ez a kisváros igaz otthonuk legyen. Erről majd még bővebben is írok.
Nem itt születtem, és nem is itt nőttem fel, csak 23 éve élek itt, de annyi mindent tudnék írni . Az "én időmben" még volt gyakorlati oktatás, ami helyett ma a technika tantárgy szerepel megnevezésként.
Drága jó tanárnőm, megtanított sütni-főzni, kötni-horgolni, , szabni-varrni, hímezni. Megtanított a háztartás apró fortélyaira.
Mindezt az általános iskolai oktatás részeként. Tanultunk egyszerű elektromos kötéseket, sőt fával és fémmel való barkácsolgatást is. Itt tanultuk meg a hideg- kovácsolást, a ráspoly használatát, és még sorolhatnám mennyi mindent.
Szóval, nekem és kortársaimnak fantasztikus szerencséje volt, hogy ezelőtt 50 évvel született.
Arra gondoltam, én is bemutatom mivel is tengetem a napjaimat. Már annyi minden próbáltam, több - kevesebb sikerrel. De majd meglátjátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése