Unoka hugicám minap előadott történetét szeretném megosztani veletek. Én igen jót mosolyogtam rajta. A gyerekek nagyon leleményesek, ha a játékról van szó.
Egy nap, amikor Anyunak valami dolga volt és nem volt
otthon, Apu egyedül vigyázott rám.
Kb 2 és fél éves lehettem és éppen egy
kisebb balesetből lábadoztam. Egy ismerőstől kaptam egy kis teás késztetet
afféle gyógyulj meg” ajándékként és ez lett az egyik kedvenc játékom. Apu a
nappaliban ült az esti hírekben elmerülve, amikor behoztam neki egy kis
csészike „teát” ami persze csak víz volt. Jó néhány kis csészike tea és
rengeteg dicséret után Aputól, hogy micsoda finom teát készítek, megjött Anyu.
Apu leültette a nappaliban és megváratta vele, amíg viszek neki egy kicsi
csésze teát, mert ez volt a világon a legaranyosabb dolog! Anyu várt szépen,
türelmesen, és tényleg megjelentem, kezemben a ici-pici csészike „teával”
Apunak, amit ő szépen le is hajtott.
Mire Anyu megkérdezte (ahogy csak az anyukák tudják
megkérdezni….) FELMERÜLT BENNED, HOGY AZ EGYETLEN HELY, AHOL ELÉRI A VIZET, AZ
A WC?
:))))))))))))))Nagyon jóóóó!!
VálaszTörlés