Már szinte nem is tudom mikor pihentem egy kicsit. Sajnos, vagy éppen szerencsére rengeteg munkám van az irodában is.
Ráadásul, még ez az óraátállítás, ami lassan az őrületbe kerget, és hiába mondják, hogy semmi haszna, minden évben megkínoznak vele.
Sok-sok jegyzőkönyvet kell legépelni, ami végül is mégsem a legszerencsésebb, mivel ez az iroda a rendőrség irodája.
A héten az ablaktisztítás is csak részletekben tudott elkészülni, vagyis majdnem elkészülni, úgyhogy még mindig van egy ablak, amit eddig nem sikerült megtakarítanom. - Így jár az, aki a házára minél több ablakot szeretne, és annak idején 10 darabot tetetett rá. - De hát késő bánat, eb gondolat. Előbb-utóbb kész leszek vele.
És akkor még jön a sütés-főzés.
Mindig csodáltam azokat az asszonyokat, akik rengeteg fajta sütivel és még annál is több féle étellel készülnek egy-egy pirosbetűs napra. -Néha arról álmodom, hogy amíg én alszom, jönnek a "Jótündérek" és mindent megcsinálnak, és nekem csak gondolnom kell, és máris kész a szebbnél-szebb és jobbnál-jobb sütemény, és nekem csak gondolnom kell egyet, és minden rendben van a lakásban, és már meg sem látszik, hogy egész héten dolgoztam, és nem jutott időm semmire, és csak gondolnom kell.... és csak gondolnom kell. De azt hiszem mindig túl gyorsan felébredek. Hiába gondolok, és gondolok, a végén nekem kell mindent megcsinálni.
És most, hogy így kisiránkoztam magam indulok, hogy még a nap hátra lévő szakát jól ki tudjam használni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése